Már csak VOLT Őfelségém. A kirúgáshoz kellett három évnyi naivitás- végül meg egy leltár. Amely alkalommal találtam a számlatömbömben megannyi ismeretlen ügyfelet... Őfelsége üzleteket kötött úgy, hogy nem tudtam róla. A pénzeket elköltötte. Miközben NEKEM kell majd adóznom minden után. És miközben Őt nem zavarta, hogy a tartozások java a nevemre szól- és nincs rájuk pénzem.... December 24-én vágtam ki. Anyuval karöltve. Mert Őfelsége mindezek után kijelentette, nem érzi úgy, hogy tartozna nekem..... Vajon komolyan gondolta, hogy ingben-glóriában, egy komoly idegösszeomlással felvértezve békén hagyom....? Nem, nem hagyom. Most Anyuék segíteni létezni, enni, fizetni.... Gáz. Vállalkozást addig nem folytatom, amíg nem lesz MEGBÍZHATÓ segítségem hozzá.  Ellenben megyek vissza a valamelyik tévébe gályázni, és írok, mint egy megszállott. Blogot, könyvet, újságot... Mikor mi adódik. Dolgozás van.... Meg még mindig para hegyek- de legalább így, Őfelsége után az Átkozott Depresszió is menekülőre fogta... Kopp-kopp-kopp!

További változás, hogy csak VOLT APÁM. A Vér Szerinti, engemleszarós.... Azért én szerettem, és nehezen hihető, hogy 55 évesen elment. Nem kaptam lehetőséget, hogy elköszönjek tőle. Majd kiderül- mert kiderítem, miért... Szilveszter éjszakáján tudtam meg-véletlenül- hogy meghalt...

Szívügyekben meg... Az a stájz, hogy nem megy egyedül... Nagyon nem. Hogy ez társfüggőség vagy sem- azt nemtom. Minden esetre most Dr. Patric van műsoron, aki ÉÉÉÉÉDES, Keeeedves, és nem túl normális. Nade én sem...

Muszáj lenne sokáig élnem-különben sosem nő be a fejem lágya. Pedig elmúltam harminc. Biológiailag. Hosszú élet asztrológiailag és állítólagosan adott, aminek többnyire örülök-kivéve a Szuicid, a Szorongós-parázós meg az Úgyse hangulatokat... Vannak.

Nincs gyerekem- pedig akarok. Majd, ha minden oké lesz-reálisan. Nem reálisan meg bármikor. Most is. Azonnal! (De...Kitől is???)

Van ellenben Őfelségém. Harmadik éve nyúzzuk egymás idegeit. Mert szerintem lusta, ostoba, esetenként bunkó, máskor unintelligens, és remek színész. Ezen kívül mínusz kettőre lőtte be az életszínvonalát, ennélfogva, Keeeedves Mama jóvoltából és ajtószomszédságában, egy mosókonyhában éldegél -de azt Budapest legelegánsabb kerületében. Amennyiben előbbi körülményt analogikusan "Cukrozott Takony" effektusnak tekintjük, úgy nevezett effektus arányosan jellemző az ő személyiségére. Ha nem ismered, azt hiszed, Igazi Ember... -alapon. Ami, lássuk be, soványka állapot így, 42 évesen... Van neki nagyon sok tartozása, de ő nem ezt tartja fontosnak. Hanem, hogy már háromszor is volt piszokira gazdag. Sajnos akkor még nem ismertem. Járt iskolába is- de mert nem sokáig tette, éjszakai kényszertaxis lett. Ebbéli mivoltában ismerkedett meg Akkori Legjobb Barátnőmmel. Sajnos már akkor tudtam, hogy ez tévedés... Egyszer az én pasim lesz... Nem, nem akartam én ezt így egy cseppet sem. Nem tetszett. Sem ő, sem a lúzer fajtája. Csak... Éreztem. És így lett. Ücsörgött a kékbuszon, ahogyan százévenként egyszer szokott, én meg -ilyen a balsors- felszálltam ugyanoda.... Fata. A postok 70 %-át a vele való, olaszos indulattal elkövetett dührohamok ihletik. Hogy akkor miért vagyok még mellette? Mert egyedül félek- és mert szeretem. A magam módján. És ehhez nem kell találkoznom a bizonyítottan elfuserált nevelési elveket valló Keeedves Mamával! Bebeee!

Van Közös Produkciónk Őfelségével. Ez meg úgy lett, hogy ezer évnyi rádiós meg tévés ténykedés után fityiszt mutattam mindkettőnek - egyben a karrierista sznobéria díszpéldányainak is. Pfúj. Elhatározást indokolta még az a tény, hogy Királyi Tévében akkoriban (is) kiszámíthatatlan tempóban érkeztek a  gázsik.  Amely tényt a tizennyolcból egyetlen albérletem sem tolerált jól.  Meg én sem. Ezért Őfelségével kitaláltuk, hogy  a saját négy lábunkra állunk, amely dolgot céges referenciafilmek tokosvonós elkészítésével óhajtottunk elkövetni. Ám valamit nagyon elszámolhattunk anno- mert sehogy sem elég a bevétel. A kiadásokra sem. Ilyen módon egy év alatt cirka hárommillás tartozást halmoztunk fel - fűnek, fának és bokornak. Ők most nem szeretnek minket- igaz, probléma forintosításával ezen állapot seperc alatt ignorálódik.

Nehezítő körülmény: a vállalkozósdit tanuljuk. Kemény tanulópénzekkel és kurvasok munka árán.

Válságmenedzsment címszóval van Új Produkciónk is. Ralinak hívják, mely a sivatgban lesz, két hétnyi erőltetett menetben, az év végén. Ez alkalomból kettő autót tömünk tele ismert arcokkal. Ezért a projektért nagyon kell szorítani... Mert, ha nem jön össze- hát akkor több válságtervem nem van.

Anyám a maga módján nagyon szeret. Csak az öcsémet kicsit jobban. Ezen állapotot több év után és többé-kevésbé már elviselem. Tény, hogy Tesó fullextrás pecóban él, anya-és apanázsokkal gazdagon elhalmozva. Nekem semmi. Soha semmi. Komolyan. Anyu emellett erősen demens és neurotikus- családunk genetikai zűrjei miatt. Mely genetikai zűr sajátossága, hogy Kedves Beteg nem tudja, hogy beteg. Viszont diktatórikusan osztja az ostoba eszetlenségeket. Így néha megesik, hogy Anyám köré tömeg gyűrűzik a piacon, Nini, Csudabogár!-címszóval. Szeretem az anyámat. Nagyon piszkosul. Ezért fogom fel, hogy akarata ellenére nem lehet meggyógyítani. Szerencsére vidéken él- így, távolról egészen kedves a kapcsolatunk.

Pótapám egy imádni való Mézgagéza. Kapcsolatunk meghitt, ám nem szoros. A Vérszerinti Apám rákos. Emiatt éppen készülök lenyomni magam a torkán- pedig sosoem izgatta, mi van velem. Apai ösztön nulla. Pech, hogy kaptam a keresztségben "apás" alkatot, melyet ilyen módon nem kiélvén - apakomplexussá konvertáltam. Az ifjonc hímek nem jönnek be. Igaz, a nagyapók sem.

Dénest nagykamasz koromtól ismerem. Ma már ő a mindenkitől legeslegjobb barátom, a jobbik felem, a csillapítóm, az eszem, stb... (Hogy én kicsodája vagyok, azt nem tudjuk...) De ezen idilli állapotot megelőzte egy kerek évtized, mely Dénes plátói kergetéséről szólt. Hűűűűdeszerettem! És micsoda szerencse, hogy ebből sosem lett semmi etvasz-epesz...

Vannak még Rokonok, Barátok és Üzletfelek. Jahjjj... Meg a melegek. Akik tapasztalatom szerint jobban szeretik, ha nevén nevezve a dolgot, inkább buzinak, travinak stb... titulálják őket, úgyhogy én sem udvariaskodom. Lényeg, hogy mindig voltak, vannak és lesznek körülöttem. Ami azért említésre méltó, mert rengeteget köszönhetek nekik. Első sorban azt a felismerést, miszerint az egyik legfontosabb tézis ebben a rohadtéletben az, hogy azonosak legyünk önmagunkkal. Kongruencia. Fejlődni, a saját orrunkra koppintani, ezt-azt tanulni -egyedül így esélyes. Buzi ügyben minden más totál hidegen hagy. Felőlem nyugodtan hordhat bárki bármit: farkat és mellet egyszerre, női bugyit hejre bajuszkával, vízipipát kopoltyúval- nyolc. Mint ahogy az is tökmindegy, ki kivel mit csinál az ágyában. Nem tartozik rám. Lényeg: Ember legyen- pont.

Ebecske az én kábé ötvenhetedik megmentett, exkóbor ebem. Az összes közül őt tartottam meg egyedül. Egyben eddigi életemben ő az egyedüli "Szerelem első látásra de kölcsönösen ám!" élményem.

Időnként és ideiglenesen előfordulnak még nálam Galamb Úrfik és Pintyek-hogy előbbi ne unatkozzon. Nagy tévedése a sorsnak-szerintem-hogy nem csinált belőlem lódoktort. Ebbe még nem törődtem bele igazán...

Csak előtte túl kell élni a Célvihart...